Megkerestük a kulcsokat, kinyitottuk a kapukat, együtt ünnepeltük a mást, a különlegest, a szépet: pénteken a Nyitott Kapu Fesztiválon a roma kultúráé, művészeté, az integrációé volt a főszerep. Mégis, talán úgy helyes fogalmazni, hogy főszereplő volt eseményünkön minden roma és nem roma résztvevő, művész és műsorvezető, táncos és mesemondó, de minden gyermek és felnőtt is, aki eljött, aki kíváncsi volt, aki játszott, táncolt, énekelt, tapsolt a téren. Közös ünnep, közös fesztivál volt a Nyitott Kapu hagyományteremtő rendezvénye. A mi rendezvényünk. A Bischitz rendezvénye. Erzsébetváros frissen született, új közösségi ünnepe az elfogadásról szólt.

De nézzük mi történt pénteken, az Almássy téren. Summázhatjuk, hogy kettő órára, mire a teltházas, vagy inkább telt-teres eseményt megnyitotta kerületünk polgármestere, már minden és mindenki a helyén volt, megnyugodva, hogy elstartoltunk, és elfáradva, mert nagyon sokat készülődtünk. Papírvirágba borítottuk a parkot, a csodaszép, színes dekorációkat a kerületi óvodások és iskolások készítették erre az eseményre. Tucatnyi asztallal vártuk a parkban a gyerekeket, ahol Bischitzesek segítségével lehetett kézműveskedni, matricázni, tetkózni, szobrászkodni, kockákból képet kirakni, persze menetlevéllel, hogy a záróeseményen a legszerencsésebb három résztvevőnk ajándékcsomagot vehessen át. A térre kipakoltunk vagy 100 széket, amelyeket pillanatok alatt elfoglaltak az óvodások és kisiskolások, mondhatnánk, hogy türelmesen várva a műsort, de látott már valaki csendben várakozó gyermekközönséget? A hangzavar és nyüzsgés csak fokozódott, Szilvási István, a Dikh Tv riportere műsorvezetőként ösztönösen megtalálta a közös hangot a gyerkőcökkel. Megtudtuk, hogy itt rúgta ő is a labdát az Almássy téren, de azt is, hogy a gyerekek között vannak 6 évesek, 39 évesek, 150 évesek és végtelen korúak is, tehát kifejezetten csintalan hangulat uralkodott, mire a polgármester bácsi, akit kicsit meglepett a bácsi megszólítás, a közönsége elé lépett. Niedermüller Péter megköszönte a munkánkat, és a gyerek felé fordulva elmondta, hogy mennyire fontos, hogy ne ítéljünk meg senkit a bőrszíne, a vallása, a nyelve a kultúrája alapján, mert a legfontosabb az, hogy mindannyian összetartozunk, és ezért az összetartozás érzésért a gyerekek is sokat tehetnek saját közösségükben.

A Cinka Panna Színház színművésznője, Jónás Judit és Mata András zenész autentikus roma zenei-irodalmi előadását közös éneklés követte, a lassan induló csigabigagyereki a végén nyelvtörő pörgősre sikeredett. Szentandrássy Csaba roma festő- és szobrászművésszel nem csak a színpadon, hanem a pecsétgyűjtő asztaloknál is találkozhattak a gyerekek, pillanatok alatt remek alkotások születtek a szakavatott kéz segítségével. Az Erzsébetvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Művészeti Szakgimnázium K30 csapata színészpalántáinak verses-mesés produkcióját egy mindenki számára meglepetés műsorszám követte, ami azért is volt különleges, mert a programban nem is szerepelt. Három kislány jelentkezett a műsorvezetőnél, jelezve, hogy ők szívesen táncolnának egyet a közönség előtt, és táncoltak is, nem kis sikert bezsebelve a nézőktől friss, üde modern táncukért cserébe. Ők hárman rendesen megalapoztak a Rajkó-Talentum Tánc és Zeneművészeti Iskola táncosainak, akiknek a művészi táncbemutatóját már tapsvihar követte. Menet közben kicserélődött a nézőközönség is, a gyerekek javarészt átmentek a parkba az asztalokhoz, felnőttek, idősek ültek a széksorokban, és a tér nagy részén a zene ütemére mozgó fiatalok gyülekeztek. Sokan voltunk, és kis csoportokban még mindig jöttek, és jöttek az újabb nézők, babakocsikkal, kutyusokkal, bevásárlásból, vagy akár a téren játszó iskolásokért, de a többség itt is ragadt nálunk, így mire Balogh Zsolt és a Romengi Voja zenekar koncertjének vége lett, nem kellett sokat toborozni a cigánytánc oktatásos körtánchoz sem. Együtt ropta intézményünk vezetője, Szücs Balázs alpolgármester, aki nem mellesleg hatalmas doboz Kockacsokis csokoládéval járult hozzá a gyerekek és a résztvevők jutalmazásához, de táncra perdültek idősek, és gyerekek, nyugdíjasklubosok és véletlenül arra tévedők is.

Milyen volt az első Nyitott Kapu Fesztivál? Egy szóval: nyitott. Kinyitottuk a szívünket egymás felé, kinyitottuk a korábban zárt kapukat, tudtunk egymásnak örülni, elfogadni a mást, barátként üdvözölni a sokféle identitást. Mert tényleg csak ennyi kell: nyitni.

Jövőre, veletek, ugyanitt.